ÉRTÉKTÁR ELEMEK

Hatos Ferenc
"iskolamester-néptanító"

Hatos György molnársegéd és Wiktora Olga gyermekeként született 1921. április 20-án Táplánszentkereszten. 1936 és 1941 között a Kőszegi Tanítóképző Intézetben szerezte meg a későbbi munkájához szükséges pedagógiai ismereteket. Képzős korában társaival együtt járta a környék falvait. Falujárásai emlékét Szilvágyi László kőszegdoroszlói tanító krónikája őrzi. Talán már ekkor tudta, hová szól küldetése. 1941. június 5-én kapta kézhez népiskolai tanítói oklevelét. 1941. július 25-étől szeptember 28-áig Oromhegyesen, 1941. szeptember 29-étől 1943. augusztus 30-áig Oromszálláson tanított. Közben 1941. november 8-án házasságot kötött Bíró Irén tanítónővel. Négy gyermekük született: Csaba, Huba, Zsolt és Mária. 1943. szeptemberétől 1944. október 6-áig Orom tanítójaként dolgozott. A háborús események miatt Toronyba került családjával, ahol 1944. október 7-étől 1945. december 10-éig működött. A következő állomás Nemesbőd volt, ahol 1945. december 11-e és 1947. november 17-e között a régi iskola kicsinek bizonyult, ezért egy új, 4 tantermes iskolát építetett irodával együtt az eredményesebb nevelés és oktatás érdekében.
1947. novemberétől már Ondódon tanított majd 1950-ben ismét Toronyba került, ahol 1951-ig állami tanítóként működött. 1951- ben kapott először igazgatói megbízatást a nárai iskolában, ahol 1958. őszéig tevékenykedett. Itt óriási szerepe volt a majori gyerekek sorsának megváltoztatásában, az iskola teljes osztottságának kiépítésében valamint a nárai új iskola felépítésében. Az itt töltött 8 évet teljes egészében az iskola továbbfejlesztésére fordította. Az utolsó simítások után rögtön jött az új megbízatás a Vépi Általános Iskolánál. 1958. szeptember 1-jétől "Népgazdasági érdekből" helyezték Vépre igazgatónak. Egyik levelében a következőket írta erről:
"... A mindenki által ismert áldatlan állapotok megszüntetése lett a feladatom. Az évenként változó igazgatók után meg kellett változtatni az előállt helyzetet..."
Rövid időn belül megteremtette az eredményes munka feltételeit. Régi és új tanítókból jó nevelői közösséget hozott létre, megterem¬tette a gyakorlati foglalkozások feltételeit. A korábban már említett politechnikai műhely, a konyha, a szerszámos kamra, a gimnázium, a napközi otthon konyhájának felépítése, a régi iskola felújítása, a járdásítás és parkosítás mind-mind az ő érdeme. De harcolt az óvodáért, a kultúrházért, a gyakorlókertért, a szaktantermek, a tornaterem és a sportpályák kialakításáért. Forrásvizet fogta be falikútnak, emlékművet állított a parkban a forradalom tiszteletére.
A nagy tekintélyű igazgató szerette tanítványait és mindent megtett érdekükben: fizika órán szivárványt varázsolt fejük fölé, hintőporos dobozokból és drótokból telefont eszkábált velük. Diákjai tisztelték. Nemcsak "iskolamester", hanem "ezermester" is volt. A munka szeretetét árasztotta maga körül: mesterien festett, hegesztett, fűrészelt, szerelt.
Élete egyik kedvenc hobbija a modellezés volt. Maga is versenyzett és rengeteg gyerekkel szerettette meg ezt a komoly technikát igénylő sportágat. A modellező klub vezetőjeként a vépi gyerekeket sikerélményhez juttatta. Az 50-60 fővel működő klub vitorlás hajómodellek építésével foglalkozott. A versenyhajók testét az akkor még új anyagnak számító hungarocellből készítették. A vépi klub tagjai a versenysport mellett számos bemutatót tartottak.
Életműve rangos elismerését jelzik a művelődési minisztertől és a honvédelmi minisztertől kapott kitüntetései. Ezek közül legszebb a Kiváló Pedagógus kitüntetés, mert ebben benne foglaltatik a kiváló szervező, társadalmi munkás, iskolaigazgató, modellező, MHSZ vezető, kultúrotthon igazgató, bábcsoport-vezető és persze a tanítói tevékenysége.
A megyében és az országban 1970-ben elsők között hozta létre Nagy János kollégájával a bozzai tagiskolában a fejhallgatókkal felszerelt tantermet és magnós órákat szerveztek az összevont 1-4. osztályok számára.
Tanítóként indult, tanári diplomát szerzett és igazgatóként működött 30 éven át, mégis megmaradt igazi néptanítónak, aki bárhol él, mindig teljes szívvel és lélekkel dolgozik, nevel, oktat, munkálkodik.
Arra "tanította" tanártársait, hogy a mindennapok pedagógiai gyakorlatában mindig érdemes az újra, a szépre és a jóra fogékonynak lenni.
1981. június 11-ig volt iskolánk igazgatója.
1988 nyarán halt meg.
A vépi általános iskola 1999-ben vette fel a nevét.